A kápolna védelmi és szakrális célokat is szolgált
A Sixtus-kápolna építése 1475-ben kezdődött. Eredeti célja az volt, hogy egy nagyobb méretű termet helyettesítsen, ami a bíborosok és különböző egyházi és világi méltóságok számára jelentett fontos helyszínt. Az épület 1481-re készült el, és nem csak miséknek és különböző egyházi rendezvényeknek adott otthont.
A kápolna magas és erős falai alkalmasak voltak különböző védelmi célok betöltésére is, így abban az esetben, ha támadás érné a Vatikánt, a Sixtus-kápolna jelentős szerephez juthatna. A mai napig is eredeti célját szolgálja, itt választja a bíborosok gyűlése az új pápát, és 1483 óta a mindenkori pápa személyes kápolnájaként működik.
Az eredeti mennyezet egyszerű elemekkel rendelkezett
A kápolna építésekor nem kapott grandiózus mennyezetfreskót, hanem egy olasz festő, Piermatteo d’Amelia borította be kék éggel és a rajta ragyogó arany csillagokkal. Az eredeti elképzelés nem díszíthette sokáig a Sixtus-kápolna mennyezetét, mivel II. Gyula pápának más tervei voltak. Kifejezetten Michelangelot akarta felkérni a freskók elkészítésére, mert úgy gondolta, hogy ezzel közelebb kerülhet ahhoz, hogy Róma újra a régi fényében tündököljön, és ezáltal felülmúlja elődjét és legnagyobb riválisát, VI. Sándor pápát.
Michelangelo, az önbizalomhiányos
Michelangelo a kor legnevesebb reneszánsz művészei közé tartozott, azonban maga is úgy vélte, hogy elsősorban a márvány az az anyag, amelyben művészete kiteljesedhet. A magát szobrásznak tituláló mester egyetlen korábbi festményét tanuló évei alatt készítette mestere, Ghirlandaio műtermében. A pápa azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Michelangelo készítse a freskókat, és a munkáért cserébe megígérte, hogy későbbi síremlékét 40 darab grandiózus márványszobor elkészítésével együtt a művészre bízza.
Michelangelo elfogadta a megbízást, és az eredeti terveket messze túlszárnyaló elképzeléseket tárt a pápa elé. II. Gyula a 12 apostol képét rendelte meg, a zseniális művész azonban az egész felületet kívánta freskókkal borítani.
Nem háton fekve festette a freskókat
A népszerű és széles körben elterjedt tévhittel ellentétben Michelangelo és csapata nem háton festve készítették a freskókat, hanem egy sokkal modernebb és kreatívabb megoldást választottak. Egy különleges állványzatot építettek, amely nem csak azt tette lehetővé, hogy a munkások és a különböző szükséges anyagok a mennyezet közelében maradhassanak, de a speciális megoldásnak köszönhetően a kápolnákban tartott misék rendjét sem zavarták meg a munkálatok. Az állványzat középen magasabb volt, követve ezzel a mennyezet természetes ívét, és könnyítve az ott dolgozók munkáját.
Nem egyedül dolgozott
A mennyezet közel 40 méter hosszú és nem kevesebb mint 13 méter széles. A felület természetes íve kifejezetten megnehezíti az itt zajló munkát, hiszen a freskók a kápolna aljáról nézve nem mutathatnak torz képet. Michelangelo közel 4 éven át dolgozott a projekten, minden tervrajz, ötlet és vázlat az ő keze által született, és természetesen a freskók legnagyobb részét is ő alkotta. Azonban ez túl nagy munka lett volna egyetlen embernek, - még ha a reneszánsz művészet egyik legjelentősebb alakja is volt. Számtalan asszisztens, segéd és tanonc dolgozott a kápolnán, akik festékeket kevertek, előkészítették a falfelületet és különböző eszközöket cipeltek fel-le az állványzaton. Egyes tehetséges tanoncoknak Michelangelo még azt is megengedte, hogy kisebb alakokat vagy háttérfelületeket elkészítsenek, azonban olyan gyakran cserélte tanulóit, hogy az ő neveik nem maradtak fenn az utókor számára.
Források:
http://www.telegraph.co.uk/travel/destinations/europe/italy/rome/articles/Romes-Sistine-Chapel-50-fascinating-facts/
http://mentalfloss.com/article/84176/15-lofty-facts-about-sistine-chapel
https://www.thoughtco.com/the-sistine-chapel-ceiling-by-michelangelo-183004
https://www.khanacademy.org/humanities/ap-art-history/early-europe-and-colonial-americas/renaissance-art-europe-ap/a/michelangelo-ceiling-of-the-sistine-chapel
Képek:
https://pixabay.com
