A csendes forradalmár
Katona József 1791. november 11-én született Kecskeméten, egy jómódú polgári családban. Apja takácsmester volt, és Józsefet is hasonló polgári pályára szánta. A fiatal fiú azonban hamar kitűnt értelmével és művészi érdeklődésével. Tanulmányait a kecskeméti, szegedi és pesti iskolákban végezte, majd jogi pályára lépett.
Azonban a jogászkodás mellett egyre inkább elbűvölte a színház világa.
Ebben az időszakban virágzott a magyar nyelvű színjátszás, és Katona – amellett, hogy ügyvédbojtárként dolgozott – csatlakozott az első magyar hivatásos színtársulathoz is, ahol nemcsak szerzőként, hanem időnként színészként is kipróbálta magát. Kiváló emlékezőtehetséggel rendelkezett, sőt, a korabeli beszámolók szerint több szerepet is betanult, még ha fellépései nem is voltak gyakoriak.
A drámaíró születése
A klasszicizmus jegyében nevelkedett Katona József elsősorban a történelmi drámák műfajában talált otthonra. Korai művei – például Aubigny Clementina, Ziska, Jeruzsálem pusztulása – általában komoly témákat dolgoztak fel, de még nélkülözték azt az érettséget és mély drámaiságot, amely a Bánk bánban kibontakozik. Katona művészetében már ekkor megjelentek azok a motívumok, amelyek később végig kísértek munkásságát: az erkölcsi vívódás, az igazság és a hűség konfliktusa, valamint a hatalom és az egyén kapcsolatának kérdései.
A Bánk bán megírása és elutasítása
1815-ben látott neki élete fő művének, a Bánk bánnak. Az eredeti változatban a darab még más hangsúlyokat hordozott, és csak többszöri átdolgozás után, 1819-ben nyerte el végleges formáját.
A művet egy pályázatra nyújtotta be, azonban a bírálóbizottság elutasította azt, amiért túlságosan komornak, politikailag érzékenynek és bonyolultnak találták.
Ez a visszautasítás rendkívül mélyen érintette, melynek következményeként visszatért Kecskemétre, végleg felhagyott az írással, és az ügyvédi pályára koncentrált. Többé már nem próbálkozott irodalmi művek kiadásával és a Bánk bán kézirata is hosszú éveken át a fiókban hevert.
Dráma a nemzet sorsáról
A Bánk bán története a 13. századba, II. András uralkodásának idejére vezet vissza. A király felesége, a német származású Gertrudis, hatalmával visszaélve, kegyenceit juttatja vezető pozíciókba, miközben lenézi a magyar nemességet. Bánk bán, a király távollétében az ország kormányzója, erkölcsi válságba kerül: miközben hű maradna királyához, feleségét meggyalázzák, a nép lázadni kezd, és a haza iránti felelőssége cselekvésre készteti.
A mű központi konfliktusa a hűség és az erkölcs ellentéte. Katona mesterien mutatja be, hogy a személyes sorsok – Bánk és Melinda tragédiája – hogyan fonódnak össze a nemzet sorsával.
A karakterek bonyolultak és árnyaltak, Bánk bán nem csupán hős, hanem vívódó, emberi alak, míg Gertrudis nem egyszerűen gonosz, hanem szenvedélyes és erős személyiség, valamint Melinda alakja a tisztaság és ártatlanság tragikus szimbóluma.
A mára jól ismert idézet, "Hazám, hazám, te mindenem!" a nemzeti érzelmek erőteljes kifejezője, mely különösen Erkel Ferenc opera-feldolgozásában váltak emblematikussá.
Egy művész utólagos diadala
Katona József 195 évvel ezelőtt, április 16-án hunyt el, valószínűleg szívroham következtében, mindössze 38 éves korában.
Sajnálatos módon életében nem tapasztalhatta meg a művészi elismerést. Leghíresebb műve, a Bánk bán csak 1833-ban, három évvel a halála után került bemutatásra Kassán, s ezzel kezdetét vette egy hosszú, máig tartó utóélet, amely során a darab a nemzeti identitás egyik alappillérévé vált.
