I.Hunyadi Mátyás 1443. február 23-án született Kolozsváron, apja Hunyadi János, erdélyi vajda volt, anyja Szilágyi Erzsébet pedig egy magyar köznemesi család lánya. Mátyás már fiatal korában olyan nem mindennapi ismereteket tanult nevelőitől, mint például az egyház- és államjog, ugyanakkor a különböző művészetek is az érdeklődésikörébe tartoztak. Emellett kitűnő nyelvtudásának köszönhetően előszeretettel olvasott latin nyelvű könyveket Nagy Sándorról és Hannibálról.
Koronázása
Hunyadi Mátyás uralkodása 1458-tól kezdődött, de koronázására csak 1464-ben került sor. A ceremónia elhalasztásának az volt az oka, hogy a Szent Korona akkoriban III. Frigyes birtokában volt.
A korabeli szokásjog alapján pedig csak az lehetett törvényes uralkodó, akit Szent István koronájával koronáz meg az esztergomi érsek Székesfehérváron.
Az ünnepélyes ceremónia pótlása során a királyok első budai bevonulásának hagyományát és a székesfehérvári koronázási szokásokat ötvözték, mely végén a fiatal király elfoglalhatta méltó helyét a palotában, mint a magyarok törvényes uralkodója.
Uralkodása
Kezdetben a belpolitikai intézkedéseinek célja a saját hatalmának megerősítése volt. A későbbiekben pedig a kincstári bevételek növelése, valamint fiának, Corvin Jánosnak a trónutódlás biztosítása.
A koronázását követően a kancellária átformálása volt Mátyás egyik intézkedése, mely során az addigi főkancellár posztot betöltő személyt leváltotta két egyenjogú fő- és titkos kancellárra, így egységesítve a pozíciókat. Ezt követően az oklevelek kiállításában már nemcsak a kancellároknak volt szerepe, hanem például Janus Pannoniusnak is, aki 1468-ig Mátyás egyik legfőbb tanácsadója volt. Továbbá az igazságszolgáltatással kapcsolatos reformjai között kiemelt szerepe volt annak, hogy új bíróságot hozott létre, mely élén a személynök állt.
A pénzügyi reformjainak egyik fontos tétele az volt, hogy a bevételi források áttekinthetőek legyenek a bevétel és a költségvetés alapján.
Az érmékkel kapcsolatban pedig olyan intézkedést hozott, hogy mindig azonos pénzlábon verjék az arany fizetőeszközöket, annak érdekében, hogy az értéke állandó maradjon. A jó minőségű ezüst dénárok veretését az 1460-as években öt pénzverdében kezdték meg, majd 10 évvel később, amikor már kellő mennyiségű ezüstpénz volt forgalomban három verdében megszüntették ezek kibocsátását.
Az 1467-ben meghozott törvény szerint a rendes adót megszüntette az országgyűlés, amit a királyi kincstár adója elnevezéssel állítottak vissza, a harmincadvámot pedig koronavámnak nevezték át. Ezeknek a reformoknak a következményeként az általános adóteher a hat-hétszeresére nőtt. Általánosságban elmondható ugyan, hogy a köznép helyzetére is nagy figyelmet fordított például országjárásai során, akárcsak a nemesi osztályra, de a kivetett adókból egyik társadalmi osztály sem maradt ki.
Uralkodásától kezdve egészen haláláig összesen 43 alkalommal vetett ki rendkívüli adót, mellyel elsősorban a jobbágyságot sújtotta, de a későbbiekben a parasztnemesektől is beszedte.
Ez évente átlagosan 385 000 forint bevételt jelentett. Míg a további nagyobb jelentőségű bevételek a sóval kapcsolatos kereskedelemből, a pénzverési és bányajövedelemből, a harmincadvámból, valamint a királyi városok és a szászok rendes és rendkívüli adóiból származtak.
Törvénykönyv
1488-ban jelent meg először Mátyás törvénykönyve, melynek tételeit 1486-ban fogadta el az országgyűlés. A 78 cikkelyből álló törvénykönyv szabályozta a bíráskodást és a perjogot, valamint magában foglalta az előző királyok rendelkezéseit és a hazai bíróság szabályait is.
Az egyik legfontosabb tétele az volt, hogy a szokásjogot felülírja az írott jog.
Ezenkívül a nemesek befolyását erősítő passzusok is megtalálhatók voltak benne, amellett, hogy a nagyurak érdekeit is figyelembe vette, melyből az látszik, hogy nemcsak a köznemesekre kívánt támaszkodni Mátyás. Az évek folyamán kicserélődött az arisztokrácia azáltal, hogy több bárót is bevont a kormányzásba, így udvari méltóságokhoz juttatta őket, miközben figyelt arra is, hogy a posztokra kinevezett személyeket bizonyos időnként lecserélje. A rendszeres országgyűléseinek, (melyből többet tartott, mint korábban bármelyik magyar uralkodó) az volt a célja, hogy a rendek időnkénti elégedetlenségét lecsillapítsa.
Hunyadi Mátyást nem ok nélkül nevezik az egyik legnagyobb magyar uralkodónak, gondoljunk csak a hadvezéri stratégiájára, az alattvalóira való figyelmére, a reformokra, melyekkel irányította és átformálta az országot, vagy éppen a kulturális örökségre, amelyet hátrahagyott. Halála után olyan kulturális hagyatéka maradt fenn az utókor számára, mint például a Bibliotheca Corviniana gyűjtemény, melynek 216 kötetéről tudnak a kutatók. Palotáit sajnálatos módon lerombolták a török háborúk során, de a visegrádi palota reprezentálja a kor jellegzetes építészeti stílusjegyeit.
