A hajó felkutatása
Majdnem hetven évig pihent az SS City of Cairo roncsa az óceán fenekén felfedezetlenül. Azonban 2011 novemberében a Deep Ocean Search Ltd nevű cég megkezdte a roncs felkutatását, a brit Közlekedési Minisztérium engedélyével a fedélzeten található ezüstpénzek visszaszerzése érdekében.
A roncs felkutatására és az elveszett kincs visszaszerzésére irányuló terv a mélytengeri mentési úttörő, John Kingsford fejéből pattant ki, aki a cég megalapítója volt. 1984-ben olvasta el Dr. Douglas Quantrill beszámolóját a süllyedésről, amelyben a negyedik raktérben a torpedó után látott ezüstpénzes dobozokról írt.
A titkos kormányzati iratok megerősítették, hogy a hajó utolsó útján ezüstöt szállított. A bombay-i távozást követően a Háborús Hivatalnak küldött jelentés szerint a hajó 2 182 doboz, 122 tonna súlyú ezüstpénzt szállított magával. A DOS kutatók gondosan tanulmányozták a süllyedéssel kapcsolatos kulcsfontosságú dokumentumokat, a katonai feljegyzések részletekkel szolgáltak a roncs feltételezhető helyéről.
A Deep Ocean Search csapat előtt álló kihívás óriási volt. Hiszen a hajó utolsó rögzített pozíciója körülbelül 1 000 mérföldre volt a Nyugat-Afrika partjaitól, ahol az időjárás, a hullámzás és az áramlatok rendkívül változékonyak. Ráadásul ellentmondások voltak a hajó tisztjei és az U-68 tengeralattjáró által adott utolsó ismert pozíciók között. Ezért a csapat nem tudta megmondani a hajó pontos hollétét, a terület, amit át kellett fésülniük az óceán fenekén, kétszer akkora volt, mint London.
5 000 méteres mélységű mentési művelet még soha nem történt a történelem során. Ennek ellenére Kingsford úgy gondolta, hogy lehetséges, és szerződést kötött a brit kormánnyal, amely felhatalmazta őt az elveszett ezüstkincs felkeresésére és visszaszerzésére.
A DOS a John Lethbridge nevezetű felmérő és mentő hajót használta, melyet szonár- és robottechnológiával szereltek fel. A hajót egy 11 000 méter hosszú szonárkábellel kapcsolták össze egy távoli működtetésű vízalatti járművel (ROV), amely extrém mélységekben is képes volt dolgozni. A tengerfenék átvizsgálása lassú és fárasztó folyamtat volt. Az óceánfenék tele volt kővel és kanyonnal, a csapat pedig feszülten figyelte a monitoron az ROV által visszaküldött videókat. Szükség volt egy rendkívül tapasztalt szemre, hogy az összes természetes körülmény között felismerje a mesterséges tárgyat.
Hosszú hetek után a csapat azonosított egy kis célpontot, ami nem tűnt természetes jelenségnek. Kingsford kezdetben nem volt meggyőződve arról, hogy ez a SS City of Cairo, mert nem felelt meg az ő elvárásainak a roncs kinézetével kapcsolatosan. Azonban megbízott csapata véleményében, hogy a tengerfenék zavartnak tűnik, és az anomáliát érdemes tovább vizsgálni. A közelebbről történő vizsgálat kimutatta, hogy valóban egy hajóroncs, amely két részre tört, részben sárral és iszappal volt fedve a tenger fenekén.
De vajon ez volt-e az a hajó, amelyet keresnek?
A roncs helyszínének képei nem mutattak látható nevet vagy építész plakettet azonosítás céljából. Tehát a csapatnak elemzéseket kellett készítenie a SS City of Cairo fotóiról és terveiről annak érdekében, hogy kijelenthessék, megtalálták a roncsot. Végül hat frusztráló óra után a hajó ablakformáinak segítségével azonosították a roncsot. A felfedezést megerősítette, amikor meglátták az ezüstpénzeket a negyedik raktérben.
Kincs!
A hajó 5 150 méteres mélységben fekszik, ami azt jelentette, hogy a roncsból történő sikeres kiemelés esetén a történelem legmélyebben elhelyezkedő hajóroncsából felhozott tárgyak rekordját fogják megdönteni. A Titanic például 3 800 méter mélyen fekszik.
Kingsford csapata, amely távolról, a vízvonal 3,2 mérföldjénél dolgozott, hatalmas technikai és logisztikai kihívásokkal nézett szembe, a közel 100 tonna ezüstpénz felszínre hozatalával. A művelet nyolc hónapot vett igénybe, végül 2013 szeptemberében fejeződött be. Mielőtt utoljára elhagyták volna a roncsot, az ROV egy emléktáblát hagyott hátra az elhunytak tiszteletére. Az felirat így szólt: "Tisztelettel jöttünk ide."
A visszanyert, 34 millió fontot érő érméket a szerződésük értelmében átadták az Egyesült Királyság Kincstárának. Amikor a brit hatóságok engedélyezték a hír közzétételét 2015-ben, széles körben beszámolták arról, hogy a rúpiákat beolvasztották.
Samlerhuset
A hír hallatán, hogy az SS City of Cairo roncsából ezüstrúpiák kerültek elő, a Samlerhuset Group saját hatéves küldetésbe kezdett, hogy néhány érmét megmentsen a gyűjtői körének, mielőtt mind bekerülne az olvasztótégelybe. Felismerve, hogy ügyfeleink szívesen vásárolnának a történelem legmélyebbről történt mentéséből származó érméket, így kapcsolatba léptünk a Deep Ocean Search-el, és megpróbáltunk szerezni a kincsből.
Kitartásunk végül meghozta a gyümölcsét. A rekordállító mentési műveletből származó, majdnem 22 000 indiai rúpia, most már ipari szakértők által szakszerűen konzerválva, lezárt kapszulákba kerültek. Így, a nemzetközi gyűjtőknek most az egyszer nyílik lehetőségük arra, hogy ezeket a kimentett érméket birtokolják, és a történelmet a kezükben tarthassák.
A tranzakcióról John Kingsford így nyilatkozott: "Kívánjuk, hogy az SS City of Cairo elképesztő története tovább éljen azon ezüstpénzek által, amelyek túlélték a hajó hatalmas megpróbáltatásait. Örömmel erősítjük meg, hogy a kincsből származó utolsó érmék megmenekültek a beolvasztástól, és szakértői restaurálás után elérhetővé váltak a világ minden gyűjtője számára."
Egy ablak a múltba
Minden érmét, amelyet az SS City of Cairo roncsából mentettek ki, évtizedekig használtak Brit India területén, mielőtt 1942-ben kivonták a forgalomból, és a hajóra rakták London felé. Ha elérték volna céljukat, magas ezüst tartalmuk miatt beolvasztották volna őket, hiszen a megmentett érmék 91,7 százalékos ezüsttel készültek.
Az érmék mindig kézzelfogható kapcsolatot biztosítottak számunkra a múlttal, a világot alakító személyek és események emlékezetének fontos és értékes eszközei. Az SS City of Cairo roncsából származó ezüstrúpiák bepillantást kínálnak a brit imperializmus múltjába. 1858 és 1947 között az indiai szubkontinens fontos részét képezte a Brit Birodalomnak. A kimentett érméken láthatók a három egymást követő brit uralkodó portréi, akik az emberiség valaha látott legnagyobb birodalmát irányították; Viktória királynő, fia, VII. Edward és unokája, V. György.
Az SS City oftörténete végül is a túlélés története a lehetetlen ellenére. A pusztulásra ítélt hajó túlélői törött mentőcsónakokban gyűltek össze cápákkal teli vizeken. Az, hogy kétharmaduk végül megmenekült, az emberi lélek elhatározásának tanúbizonysága, hogy kitartsunk és soha ne adjuk fel, még a legkétségbeejtőbb körülmények között sem.
A hajó utolsó útján szállított értékes ezüstpénzekről a sokan azt gondolták, hogy soha többé nem fognak a felszínre kerülni. A több mint öt kilométeres mélységből való érme kimentés rekordját felállító művelet örökre a mérnökök határt nem ismerő találékonyságának tanúbizonyságaként marad fenn. Ráadásul minden egyes megmentett érme a titkos rakományból valóságos kapcsolatot teremt azokkal az emberekkel, akik tudtuk nélkül utaztak velük ezen sorsdöntő utazáson.
