Az Előzmények
Az 1950-es évek elejére a magyar labdarúgó-válogatott, az "Aranycsapat" egy világszínvonalú csapattá nőtte ki magát, innovatív játékstílusával és technikai tudásával már nemzetközi hírnévre tett szert. Ebben az időszakban a csapat veretlen volt. Sebes Gusztáv a nemzeti tizenegy felkészítése érdekében még Helsinkiben, ahol a Aranycsapat megnyerte az olimpiát, megszervezte az angolok elleni barátságos mérkőzést, amit a Rákosi Mátyás-féle pártvezetés először aggályokkal fogadott, ám az összecsapásban rejlő propagandalehetőségek miatt végül mégis beleegyezett az Aranycsapat londoni utazásába.
A Mérkőzés
A mérkőzés napján, 1953. november 25-én, a Wembley Stadionban több mint 100 000 néző gyűlt össze, hogy tanúi legyenek ennek a történelmi eseménynek. Az angol csapatot, a "futball bölcsőjének" otthonában, addig veretlennek tartották nemzetközi szinten. A magyarok azonban már az első percekben megmutatták, hogy nem félnek az ellenféltől. Hidegkuti Nándor első percben lőtt gólja után a magyar csapat dominanciája egyértelművé vált. Agresszív, támadó játékukkal és zseniális taktikájukkal felülkerekedtek az angolokon. Ezután Sewell Jackie egyenlített ki a 14. percben, amire hamarosan jött is a válasz ismét Hidegkuti Nándortól. Ezután Puskás Ferenc 4 perc különbséggel, egymás után kétszer talált be az angolok kapujába ezzel 3 gólnyira növelve a magyar fölényt. A 38. percben Mortensen Stan még lőtt egy gólt, majd az első félidő 4:2-es (2:4) állással be is fejeződött.
(Forrás: www.nso.hu)
A második félidőben, 15 perc pihenő után pedig minden ugyanott folytatódott, ahol a játékvezető sípja az eseményeket félbeszakította. Az 50. percben Bozsik talált be Gil Merrick kapujába, három perccel később pedig Hidegkuti Nándor mesterhármasig jutott a Wembley Stadionban, amit az elkövetkező fél évszázadban nem sok vendégjátékos tudott megismételni. Ezzel már 6:2 volt az állás Magyarország javára, Alf Ramsey az 57. percben büntetőből szerzett még egy gólt, ami után kialakult a sporttörténeti jelentőségű végeredmény, mely a világnak hatalmas meglepetést, Anglia számára pedig valóságos sokkot okozott.
„Olyan élmény volt ez a mérkőzés, amilyenben nagyon ritkán lehet része egy sportembernek. Már az olimpiai selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot. Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat és azt is kijelentettem, hogy meg fogják nyerni a világbajnokságot is. Három jóslatom közül kettő már beteljesedett.”
(Vittorio Pozzo, az olasz válogatott akkori szövetségi kapitánya)
A Mérkőzés Hatásai
A 6:3-as győzelem messze túlmutatott egy egyszerű sporteseményen. Társadalmi és politikai hatása is volt, különösen a hidegháborús kontextusban. A magyar sikert a szocialista blokk diadalaként ünnepelték, míg az angol futball világát rádöbbentette arra, hogy elavult taktikáikkal és edzésmódszereikkel szemben reformra van szükség.
Ez a meccs nem csak a magyar futballcsapat számára volt jelentős, hanem a futball történetében is fontos mérföldkőnek számít. A magyarok játéka, amely a gyors támadásokra, technikai tudásra és a csapatmunkára épült, új irányt mutatott a futballnak. Egyes elemzők szerint ez a mérkőzés indította el a modern futball fejlődését.
Összességében, a 6:3-as magyar győzelem a Wembley-ben nem csak egy meccs volt. Ez egy olyan történelmi pillanat volt, ahol egy kis ország csapata megverte a világ egyik legnagyobb futballhatalmát a saját otthonában. Ez a győzelem az Aranycsapat legendáját örökre beírta a futball történelemkönyveibe és megmutatta, hogy a futball nemcsak fizikai erőről, hanem stratégiáról, technikai tudásról és innovációról is szól.
Az Aranycsapat (Forrás: www.24.hu)
Végezetül álljon itt a legendás londoni mérkőzés névsora, a klasszikus Aranycsapat, mely ebben az összeállításban veretlenségi sorozata alatt mindössze 4 alkalommal lépett – kezdőként – pályára: Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II. László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv.
