A kezdetek
A későbbi Andy Warhol Andrew Warhola néven látta meg a napvilágot 1928. augusztus 6-án, az amerikai Pittsburgh-ben. Szülei az akkori Osztrák-Magyar Monarchia területéről származtak, 1920-ban vándoroltak ki Amerikába egy jobb élet reményében. Gyermekkorában sokat betegeskedett ágynyugalomra ítélve. Ekkor derült fény a rajzoláshoz való tehetségére. Későbbi éveiben különféle tünetek gyötörték. Nyolc éves korában pigmenthiányt állapítottak meg nála, melytől bőre teljesen kifehéredett.
Édesapja a fiatal Andy 14 éves korában hunyt el, utolsó kívánságaként a fiút beíratták főiskolára. A nyári szünetekben bátyjának segített élelmiszerekkel házalni, és kirakatrendezőként is dolgozott. Ez utóbbi indította el az úton, melynek végül illusztrátori hivatását köszönhette.
Új név, új személyiség
Főiskolai évei alatt elhagyta vezetékneve végéről az „a” betűt, keresztnevét pedig Andrew-ról Andy-re változtatta. Első munkáit már új nevén írta alá. Hamarosan érkeztek a felkérések a különféle neves magazinoktól, például a Glamourtól, a Vogue-tól és a Harper’s Bazaartól.
Az ’50-es években valósággal megrohanták a különféle munkákkal, melyeket egyre nagyobb sikerrel teljesített. Így például sok könyvet, divatreklámot, lemezt illusztrált. A sikertől megrészegülve fogott bele újabb, nagyobb kihívással kecsegtető projektjeibe.
A Pop-art korszaka
A pop-art az ’50-es években született meg: a II. világháború után kialakult fogyasztói társadalom és materialista gondolkodásmód gyökeresen felforgatta az új generáció életét. A nélkülözést felváltották a reklámok, a sajtó és egy új, színes és fiatalos látásmód.
A pop-art ezt a fogyasztói társadalmat célozta meg. A reklámiparra és a televízió elterjedésére alapozva harsány színekkel és képregényeket ihlető vizuális világgal tört be a köztudatba. Abban az időben, amikor mindenki 15 perc hírnévről álmodozott, Andy Warhol maga is a legnagyobb csillagok közé került és a legnagyobb hollywoodi sztárokkal dolgozott. Hatalmas népszerűségnek örvendett, hiszen a pop-art közel állt a mindennapi emberek világához.
A Campbell-leves és a filmipar
Az 1960-as évek voltak Andy pályafutásának legsűrűbb időszaka. Az elején még viszonylag kiforratlan technikával készítette alkotásait, pop-art stílusban, ám az idők során egyre kifinomultabbá és letisztultabbá vált. Ekkortájt készítette el az egyik leghíresebb alkotásaként számon tartott „A Campbell-leves” című plakátját, mely napjainkban a New York-i Modern Művészetek Múzeumában tekinthető meg.
’63-tól fordult a filmezés világa felé, ki akarta magát próbálni ezen az addig számára ismeretlen művészeti területen is. New Yorkban megnyitotta az egyszerűen csak „A gyárként” definiált stúdióját, mely egyszerre szolgált filmjei elkészülésének és fényűző partijainak helyszínéül is.
1968-ban az egyik filmjében szereplő színésznő, bizonyos Valerie Solanas meglőtte. Az orvosok nem sok jóval kecsegtették a túlélési esélyeit latolgatva, ám Andynek sikerült felépülnie.
Különös fóbiák és az utolsó évek
Andy egész életében rettegett a kórházaktól. Ám 1987-ben egy rutinszámba menő epeműtétet végeztek rajta, amelyből azonban már nem sikerült felépülnie. Az ápolók véletlenül túladagolták az infúzióját, emiatt vízmérgezést kapott, végül pedig szívrohamot. Mindössze 58 évesen, 1987. február 22-én hunyt el.
Halálával egy világhírnévnek örvendő képzőművészt veszített el a világ, temetésén Yoko Ono is felszólalt.
Forrás:
http://www.kultura.hu/kulonos-szines-andyhttps://www.alkotasutca.hu/blog/hidrogenszoke-mereszseg-avagy-megirtuk-andy-warhol-eletet-diohejbanhttps://www.thoughtco.com/pop-art-art-history-183310
Képek:
https://www.biography.com/artist/andy-warholhttps://www.alkotasutca.hu/blog/hidrogenszoke-mereszseg-avagy-megirtuk-andy-warhol-eletet-diohejban
