A relikvia első nagy „nyilvános pillanata” 1083-hoz kötődik, amikor I. László király a kanonizáció részeként felnyitotta a király sírját, és a jobbot épen találták. Ettől kezdve a Szent Jobb nemcsak egy egyházi ereklye volt, hanem a középkori magyar államiság jelképe, amely legitimációt és szimbolikus jelenlétet adott a királyi hatalomnak.
A következő évszázadok során a Szent Jobbot mozgalmas pillanatok kísérték.
A középkortól kezdve több helyre vitték, a török hódoltság idején pedig biztonságba kellett helyezni. Többször rejtegették és küldték távoli kolostorokba, hosszabb időre Raguzába (a mai Dubrovnikba) is került, majd a Habsburg udvar közbenjárásával a 18. században Bécsbe szállították, hogy aztán ismét visszakerüljön a magyar egyházi hatóságok felügyelete alá. Ezek a vándorlások egyszerre tükrözik a relikvia vallási jelentőségét és a politikai erők történelmi viszonyait.
A modern korban a Szent Jobb sorsa újabb drámai fordulatokat vett, ugyanis a 20. században a relikviát a politikai változások és háborúk elől többször elszállították.
1944-ben Nyugatra menekítették, hogy megvédjék a pusztulástól, majd 1945. augusztus 19-én hozták vissza Budapestre. Ez azt jelenti, hogy idén pontosan 80 éve, hogy a Szent Jobb ismét Magyarországra került,
és azóta folyamatosan jelen van az állami és egyházi ünnepségekben.
A második világháborút követő korszakokban a relikvia körüli rituálék és a nyilvános tisztelet hol erősödtek, hol háttérbe szorultak az aktuális politikai változásoktól függően, de maga a Szent Jobb a nemzeti emlékezet egyik legkitartóbb szimbólumává vált. A hitelességét és fizikai állapotát az évszázadok során többször is vitatták és vizsgálták. Egyes történeti források szerint a sírbontások, ajándékozások vagy a relikvia darabolása miatt ma már nehéz pontosan megmondani, mennyi eredeti csont és mennyi középkori pótlás maradt. Időnként felmerült, hogy a „jobb” több részből áll, és hogy a sírból kiemelt maradványokat különböző alkalmakon elajándékozták vagy beépítették más kegytárgyakba.
A tudományos és történeti kutatások azonban azt is mutatják, hogy függetlenül az antropológiai kérdésektől, a Szent Jobb kulturális és vallási szerepe vitathatatlan.
Ma a Szent Jobb ünnepi szerepe és látványa élénken kapcsolódik a kortárs nemzeti identitáshoz. A relikviát díszes ereklyetartóban őrzik a Szent István-bazilikában, és minden augusztus 20-án az országos megemlékezés központi eleme. A „titokzatos” ereklye nemcsak egy tárgy, hanem egy évezredes történetekkel, politikai fordulatokkal, vallási szolgálattal és népi hagyományokkal átszőtt darab a magyarok múltjából. Ezek a rétegek együtt teszik a Szent Jobbot olyan tárggyá, amelynek útja nemcsak a csontoké, hanem a nemzet emlékezetéé is.
Képek forrása:
