A konfliktust közvetlenül az váltotta ki, hogy 1914. június 28-án Szarajevóban Gavrilo Princip, egy szerb nacionalista, meggyilkolta Ferenc Ferdinándot, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösét. Ez a merénylet azonban csak szikra volt a puskaporos hordóban, ugyanis az olyan hátterében húzódó tényezők, mint a nacionalizmus, az imperializmus, a militarizmus és a szövetségi rendszerek merevsége már régóta készítették elő a terepet a háborúhoz. Az európai nagyhatalmak között kialakult két nagy blokk, az antant és a központi hatalmak között fennálló feszültségek évek óta forrtak a felszín alatt.
Az egymás elleni kölcsönös bizalmatlanság és a katonai készültség légköre végül elkerülhetetlenné tette a fegyveres összecsapást.
Ahogy a háború elhúzódott, a remélt gyors győzelem helyét átvette a lövészárkok dermesztő valósága. A nyugati fronton a harcok állóháborúvá merevedtek, miközben keleti és déli frontokon is milliók haltak meg. A civil lakosság is egyre jobban megszenvedte a háborút az élelmiszerhiány, a bombázások és az influenza világjárvány miatt, melyek szintén sok áldozatot követeltek. A technológiai fejlődés, mint például a harci gázok, a géppuskák vagy a tankok csak fokozták a pusztítást, emberéletek millióit oltva ki a modern hadviselés jegyében.
Ahogy 1918 őszére a frontokon egyre világosabbá vált a központi hatalmak kimerültsége, a hátországok is forrongani kezdtek. Németországban október végén matrózfelkelések robbantak ki, amelyek gyorsan országos forradalommá terebélyesedtek. 1918. november 9-én II. Vilmos császár lemondott, Berlinben pedig kikiáltották a köztársaságot. Eközben az Osztrák–Magyar Monarchia is látványosan darabokra hullott. A különböző nemzetiségek sorra kiáltották ki függetlenségüket, és megalakították saját nemzeti tanácsaikat.
1918. október 31-én Budapesten lezajlott az őszirózsás forradalom, amelynek következményeként Magyarország megszüntette a perszonáluniót Ausztriával, ezáltal létrehozva a Magyar Népköztársaságot.
Az első világháború hivatalos vége 1918. november 11-én jött el, amikor a franciaországi Compiègne közelében aláírták a fegyverszünetet. A dokumentumot már kora reggel, 5:15-kor írták alá, de abban rögzítették, hogy a fegyvernyugvás pontos időpontja délelőtt 11 óra lesz. A dátum és az óra egyaránt szimbolikussá vált, és azóta is a béke napjaként tartják számon számos országban.
A háború lezárása azonban nem jelentette a béke valódi eljövetelét. A párizsi békekonferencián meghozott egyezmény, a versailles-i békeszerződés volt az a békediktátum, amely lezárta az 1919-es év elején zajló tárgyalásokat Németország és az antanthatalmak között. A háború következményei nemcsak politikai téren voltak jelentősek. Az olyan birodalmak, mint az Osztrák–Magyar Monarchia, az Orosz Birodalom, az Oszmán Birodalom és a Német Császárság megszűntek, helyükön új, sokszor instabil államok jöttek létre.
A társadalom mélyen traumatizálódott, egy elveszett nemzedék emlékezett a „soha véget nem érő” harcokra, és ez a tapasztalat mély nyomot hagyott az irodalomban, a művészetekben és a politikai gondolkodásban is.
Az első világháború tehát nem csupán egy történelmi esemény, hanem egy korszakhatár is. Az emberiség első globális konfliktusa, amelynek során a remélt civilizáció diadala helyett a modernitás legsötétebb arca mutatkozott meg.
