A kezdeti évek egészen 1852-ig nyúlnak vissza, amikor Zsolnay Miklós megalapította gyárát, amelynek vezetését hamarosan legidősebb fiának adta át. Az eredetileg kéménycserép gyártással és épületkerámiával foglalkozó manufaktúra azonban az elkövetkezendő tíz év leforgása alatt a csőd szélére került, így drasztikus lépésre volt szükség. Zsolnay Vilmos 1865-ben vette át bátyjától az üzem vezetését, amely szakértő kezek alatt lassú növekedésnek indult.
Zsolnay Vilmos nem csak kereskedő és gyárigazgató, de kitartó innovátor és remek iparos is volt, aki folyamatosan új technikákat és izgalmas megoldásokat keresett. Az ő kezei közül került ki az úgynevezett porcelánfajansz technika, amellyel 1978-ban a Párizsi világkiállítás nagydíját is sikerült megszereznie. Ezzel a gyár világszerte jelentős hírnévre tett szert, és nagyszabású iparművészeti együttműködések kezdődtek a kor legrangosabb képző- és építőművészeivel, köztük Rippl-Rónai Józseffel, Victor Vasarely-vel vagy Lechner Ödönnel.
A századfordulón Zsolnay Miklós vette át édesapjától a cég irányítását, ami a gyár kiteljesedését, virágkorát jelentette. A magyar tervezők és elismert vendégművészek segítségével a szecesszió jegyében készült egyedi és kisszériás kerámiák meghozták az elismerést a fényűzés szerelmeseinek körében.
A Zsolnay Vilmos által kidolgozott eozin technika napjainkban is ismert, mind dísztárgyak esetében, mind pedig az kerámia világában rendkívül gyorsan divatossá vált. A századfordulón kezdődtek meg a legnagyobb budapesti együttműködések, hiszen a pécsi gyárban szerepet kapott az Országház, a Nagyvásárcsarnok vagy az Iparművészeti Múzeum díszítésében is.
A háború éveiben természetesen a Zsolnay-gyárban is háttérbe szorult a művészeti tevékenység, és egyre nagyobb hangsúly került az építészeti kerámiák előállítására, valamint a mindennapokban használható porcelán tárgyak gyártására. A háborút követő válság ellenére még sikerült talpra állítani és gépesíteni az egész üzemet, azonban az államosítás viszontagságai nagymértékben megviselték az akkori világmárkát.
Napjainkra a Zsolnay-gyár újra régi fényében tündököl, függetlenségét a 20. század viszontagságos évtizedei után 1982 során nyerte vissza. A Zsolnay porcelán és kerámia a hagyomány jelképeként hungarikum státusszal büszkélkedhet, hiszen a magyar és az európai művészettörténet jelentős részeként vonult be a köztudatba. Napjainkban a gyár 160 éves múltra visszatekintve folytatja munkásságát az innováció és a hosszú távú értékteremtés jegyében, és célul tűzték ki, hogy a Zsolnay újra a magyar kulturális és művészeti élet szerves részét képezze.
Források:
http://www.zsolnay.hu/hu/zsolnay-csalad
http://www.zsolnay.hu/hu/gyartortenet
http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/zsolnai/gyartort.htm
http://memoriesofhungary.hu/hu/blog/2016/05/17/a-zsolnay-tortenete/
http://www.hungarikum.hu/hu/zsolnay-porcel%C3%A1n-%C3%A9s-ker%C3%A1mia
Képek:
https://visualhunt.com/search/instant/?q=zsolnay
