A keresztény szokásvilágba számos, korábbi időkben gyökerező pogány hagyomány is beépült az évszázadok során, kiváló példa erre a napfordulók vallási ünnepekhez kapcsolása. Keresztelő Szent János ünnepe a magyar néphagyományban a bizánci egyház befolyásának hatására alakult át nyelvünkben Szent Iván napjává.
A fény diadalának ünnepe
A nyári napforduló köré a legtöbb kultúrában, közülük is kiemelkedően az északi népeknél számos népszokás és hagyomány épült. Ez a fény diadalának ünnepe, amelynek mágikus jelentést tulajdonítottak. A nyárközép éjjelére eső tűzgyújtással a hagyomány szerint a napot kívánták segíteni sötétséggel vívott harcában, és abban, hogy a tűz erejével segítsen megfékezni az ártó szellemeket és gonosz varázslatokat.
Az ókori Egyiptomban is a Nap megújulását kívánták segíteni különböző rituálékkal és hatalmas, lángoló máglyákkal, amelyeknek lángjába illatos gyógynövényeket szórtak. A Szent Iván napján gyújtott tűz segíti a bőséges nyári termést, védelmet nyújt a járványok, betegségek és természeti csapások ellen. Kevésbé ismert, hogy gyakran időzítették erre a napra a szerelmi bűbájokat is.
Keresztelő Szent János ünnepe
Mivel Keresztelő Szent János személye a keresztény hagyományban az Ó- és Újszövetség közti kapocs szimbóluma, valamint Jézus alakjának előképe, a kereszténység a fény és a sötétség pogány ünnepét Keresztelő Szent Jánosnak ajánlotta.
Nyárközép napja Szent Iván havának, vagyis június hónapnak a 24. napjára esik. Az ünnep az 5. századtól fokozatosan vált egyre népszerűbbé, és sorra olvasztotta magába a korábbi hagyományokat és népszokásokat.
Mágia és varázslatok nyárközép napján
A napfordulók esetében nem ritka, hogy a néphagyomány kiemelkedő jelentőséget tulajdonít ezeknek a csillagászati szempontból is jeles alkalmaknak. Elsősorban a szerelmi mágia az, ami a hiedelem szerint befolyásolja Szent Iván éjjelét. Az asszonyok és leányok a tűz mellett gyakran füstöltek különböző illatos füveket és gyógynövényeket, amelyeket későbbi felhasználásra őriztek meg, hogy védje őket és szeretteiket az ártásoktól. Egy másik hagyomány szerint a fiatal lányok a tűz fölött ugráltak át, a legügyesebbek pedig esélyesebbek voltak arra, hogy hamarabb menjenek férjhez a Szent Iván éjjelét követő évben.
Minden Szent Iván napján végzett tevékenységnek mágikus hatást tulajdonítottak. Az ekkor gyűjtött virágok és gyógyfüvek varázslatos tulajdonságokkal bírtak, az ekkor szedett növények pedig mind az állatokra, mind az emberekre jótékonyan hatottak. Bár a szentivánéji máglyagyújtás szokása az elmúlt évszázadban kezdett fokozatosan kikopni az európai hagyományvilágból, napjainkban újra egyre többen érdeklődnek őseink szokásai iránt, ünneplik meg a napfordulót szabadtéri programok színes skáláját felvonultatva.
Források:
http://www.delmagyar.hu/belfold_hirek/szent_ivan-ej_varazslat_es_nephagyomany_a_napfordulon/2165073/
http://mult-kor.hu/20060623_szent_ivan_ejszakaja
http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/neprajz-unnepek-es-nepszokasok/unnepek-jeles-napok-es-nepszokasok-1/szent-ivan-napja-junius-24
http://kaposvarmost.hu/magazin/kultura/2013/06/24/szent-ivan-eji-tuzgyujtas_6769.html
Képek:
https://www.pexels.com
https://visualhunt.com
