Ahhoz képest, hogy az űrkorszak a Szputnyik-1-gyel már 1957-ben elkezdődött, egészen sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy igazán jó minőségű, színes, nagy felbontású felvételeket készíthessünk a világűr távoli pontjairól. Mi is szükséges ehhez? Nem elég egy nagy teljesítményű, földi obszervatórium, hiszen a légkör viszonylag vastag rétegei zavarják az optika látókörét, ha pedig a látható fényen kívül eső hullámhossztartományok vizsgálatát vesszük, akkor még rosszabb a helyzet, mivel a Földön is rengeteg zavaró tényező lép fel. Kellett tehát egy olyan teleszkóp, amelyet Föld körüli pályára lehet állítani.
A grandiózus terv – és annak megvalósítása – már az eszköz felbocsátása előtt, évekkel korábban kezdetét vette. Először is képzeljük el, milyen gondos munkát igényelt a teleszkóp 2,4 méter átmérőjű főtükréhez tartozó tökéletesen egyenletes felület precíz megalkotása. Igazi mérnöki bravúr kellett a 13,2 méter hosszúságú, 11,1 tonna össztömegű űrtávcső megépítéséhez. Az eszközt úgy alkották meg, hogy az ultraviolától a látható tartományon át egészen az infravörös fényig képes legyen érzékelni. Érdekesség, hogy a Napról és a Merkúrról nem készíthet felvételeket, mivel a túlságosan erős fény károsítaná az érzékeny műszereket.
És hogy kiről kapta a nevét? Edwin Hubble az amatőr csillagászok és a szakmabeliek előtt is jól ismert: ő a legelsők között volt, akik a vöröseltolódás jelenségét vizsgálták. Minél messzebb található egy galaxis, annál vörösebb hullámhosszban sugároz. A feltevés szerint, mely mára be is igazolódott, a jelenséget a világegyetem tágulása okozza.
Térjünk vissza az űrtávcső küldetéséhez! Munkába állítása nem ment zökkenőmentesen: felbocsátása után hamarosan kiderült, hogy a teleszkóp napelem táblái mindannyiszor megrázkódnak, amikor az eszköz a Föld árnyékába lép. A rendellenesség erősen veszélyeztette a küldetést, azonban nem ez volt az egyetlen probléma. A Hubble által készített első felvételek igen sok kívánnivalót hagytak maguk után, az életlen felvételeket optikai hibák okozták. Az űrteleszkóp első szervizelésére 1993-ban kerítettek sort, ami jelentős javulást hozott.
Innen már nem volt megállás, a következő évek során az emberiség történetének egyik legforradalmibb kutatási eszköze csak úgy ontotta magából a lélegzetelállító felvételeket az univerzumról, így hetente átlagosan 120 GB adatot továbbított. Szolgálata alatt összesen 5 javító küldetést indítottak a Hubble-hoz, az utolsót 2009-ben. Az eredetileg 2005-ig tervezett missziót az eszköz máig kielégítő állapotára és funkcionalitására való tekintettel pedig egészen 2021-ig meghosszabbították.
Mit is köszönhetünk a Hubble űrteleszkópnak? Egyik legelső felvételén addig sohasem látott galaxishalmazok tűntek fel, amikor a csillagászok a világűr egy teljesen üresnek látszó részére irányították, és hagyták 10 napon keresztül működni. Több mint 5000 galaxis és 13,2 milliárd fényév távolság - emberi ésszel alig felfogható méretek. A Hubble segítségével szinte az ősrobbanásig tekinthetünk vissza az időben.
E korszakalkotó tudományos eszköz előtt tisztelgünk a különleges specifikációval bíró színezüst érmével, amelynek színpompás hátlapja az űrteleszkóp legismertebb felvételét örökíti meg.
Források:
http://www.erdekesvilag.hu/a-hubble-urteleszkop-legszebb-fotoi/
http://24.hu/tudomany/2016/06/27/meg-ot-evet-kapott-a-tulkoros-hubble-urteleszkop/
http://vs.hu/magazin/osszes/huszonot-eve-nyitotta-ki-a-szemet-a-hubble-urteleszkop-0425#!s0
Képek:
Az űrtávcső az űrben: http://www.erdekesvilag.hu/kepek/25-hubble-foto/1.jpg
A Rák-köd: http://www.erdekesvilag.hu/kepek/25-hubble-foto/2.jpg
A Sombrero galaxis: http://www.erdekesvilag.hu/kepek/25-hubble-foto/6.jpg
