Klimt és a századvégi szecesszió virágzása
Gustav Klimt az 1800-as évek végén a historizáló művészeti stílusban találta meg önmagát, hamarosan pedig a századforduló egyik legismertebb alkotója lett. A 19. század végén részt vett a szecessziós mozgalom megalapításában, és egészen haláláig az egyik legbefolyásosabb festőként munkálkodott. Klimtet egyes provokatív munkái azonban egy időre megfosztották attól, hogy állami megbízásokat vállalhasson, így egyre nagyobb hangsúly került a különféle megrendelésekre, melyeknek nagy része a legtehetősebb osztrák családoktól származott.
Adele Bloch-Bauer volt az egyetlen hölgy, akit Klimt kétszer is vászonra vetett. Egyes szakértők szerint Judith alakja, és a híres Csók című festményen található hölgy is Adele képmása lehet, ám ezt a feltevést máig vitatják. Sokáig rebesgették, hogy Adele és Klimt között talán több lehetett barátságnál, azonban ezt sem sikerült bizonyítani, és már senki sem él azok közül, akik ismerhették az igazságot. A valódi arannyal és ezüsttel díszített portré, ami 3-4 éven keresztül készült, eredetileg a Bloch-Bauer házaspár bécsi otthonát díszítette.
Ferdinand és Adele Bloch-Bauer a 20. századi Bécs legtehetősebb rétegéhez tartoztak, lelkes művészetpártolók voltak, gyűjtötték és meg is rendelték a legnagyobb kortárs művészek alkotásait. Otthonuk a kulturális élet egyik központja volt különleges szőnyegekkel, egyedi porcelánokkal és természetesen a híres, aranyba foglalt portréval.
Egy új korszak kezdete és a különös végrendelet
Adele 1925-ben, csupán 44 évesen elhunyt, portréjáról pedig úgy rendelkezett, hogy férje halála után adományozza azt az osztrák államnak. Ferdinand végül 1945-ben hunyt el, és a festményeket egyenes ági örököseire hagyományozta volna. A történelem azonban közbelépett: 1938-ban a nácik megszállták Ausztriát, és a tehetős zsidó családok, mint a Bloch-Bauerek is, elveszítették vagyonukat.
A katonák ebben az időben bármit megtehettek, és bármit el is tulajdoníthattak ezekből az otthonokból. Így került állami kézre az arany portré, Adele második portréja és megannyi rajz, valamint tájkép is Klimt munkái közül, amelyek a háborús évek után aztán a bécsi Belvedere múzeumba kerültek.
Az örökség visszaszerzése
Adele unokahúga, Maria 1998-ban, 82 évesen döntött úgy, hogy felkutatja családja és nagynénje rég elveszettnek hitt vagyonát és a híres arany portrét. Ekkor jutott a tudomására, hogy a festményeket valójában ellopták, és nem az államnak adományozták, ahogyan az az eredeti végrendeletben szerepelt.
Maria egy szerencsés időszakban kezdte meg a pereskedést, hiszen a hidegháborút követő, nyugodtabb időszakban több állam figyelme is a náci uralom alatt eltulajdonított és ellopott műtárgyak felé fordult. Maria pere, melyben az osztrák államtól követelte vissza a jogtalanul elvett műtárgyakat, az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságáig is eljutott. Végül több mint 8 év pereskedés után választóbíróság elé került az ügy, ahol a képeket neki ítélték.
Adele portréja eladó sorba került, hiszen a festmény biztosítása elképesztő összegeket emésztett volna fel. 2006-ban a festmény a valaha műalkotásért fizetett legmagasabb összegért kelt el - 135 dollármilliót fizetett érte egy New yorki galéria tulajdonosa. Egy fontos feltétellel lehetett az övé, miszerint a festmény folyamatosan a kiállított tárgyak között kell, hogy szerepeljen, hogy bárki gyönyörködhessen benne az idők végezetéig.
Források:
https://www.neuegalerie.org/gustav-klimt-and-adele-bloch-bauer-woman-gold
http://www.bbc.com/culture/story/20160920-who-was-the-woman-in-gold
https://www.biography.com/news/woman-in-gold-maria-altmann-biography
http://www.historyvshollywood.com/reelfaces/woman-in-gold/
Képek:
visualhunt.com
