A kapuit 1906-ban megnyító Szépművészeti Múzeum egy olyan épület volt, amely lenyűgöző fekvésével és nagyszabású építészeti megoldásaival galériának készült. Eként is működik már több mint 100 esztendeje.
A század elején az Esterházy-gyűjteménynek adott otthont, majd nem sokkal később más állandó kiállítások is ide költöztek az ország számos pontjáról. Hamarosan azonban az épület és az ország életében is fordulópont következett, az 1900-as évek közepén Budapest látképe gyökeres változást szenvedett el.
A II. világháborúban megrongálódott Román csarnoknak még sokat kellett várnia a felújítási munkálatok megkezdéséig, hiszen ekkortájt az eklektikus stílus pártolóinak száma jelentősen visszaesett. A század eleji, pompázatos épületegyüttesekben széleskörűen használt gipsz és habarcs megoldások gyorsan elvesztették népszerűségüket, az antik hangulatot ilyen formában megidéző épületeket pedig jelentéktelennek tartották. Ahogyan azonban az évek alatt és a háborúk folyományaként egyre kevesebb történelmi építmény maradt épen Budapest-szerte, ezek a mai korra már felbecsülhetetlen kulturális értéket jelentenek fővárosunk számára.
1945 után elsősorban a rendkívüli lakáshiány megoldására és kizárólag a legszükségesebb épületek helyreállítására összpontosítottak, így a súlyos károkat szenvedett Szépművészeti Múzeum felújítására nem maradt elegendő forrás. A csarnokok közül a Márvány és a Reneszánsz csarnokokban nem keletkeztek jelentős károk, azonban a Román csarnok üvegtetői nem élték túl a háború viszontagságait. A tető összetört és beszakadt, így szabaddá téve az utat a szeszélyes időjárás viszontagságainak. Ezután jó ideig a csarnok képtelen volt ellenállni a fagy, a hó vagy az eső pusztító erejének.
A múzeum felújítási munkálatai során, több mint fél évszázaddal a csarnok lezárása után végre ez a terem is megkapta a lehetőséget arra, hogy újra megnyithassa kapuit a látogatók előtt. A múzeum alapterületének közel felét érintő munkálatok leglátványosabb része a II. világháború során jelentős károkat szenvedett Román csarnok teljes körű, átfogó rekonstrukciója, mely közel 900 négyzetméter alapterületet érintett. A neoklasszicista csarnok a középkori bazilikák belső terét idézi meg, több mint 2500 négyzetméter festett falfelülettel, valódi arany díszítéssel, valamint a legkorszerűbb kiállításokhoz illő technológiával varázsolta újjá restaurátorok és művészettörténészek elkötelezett csoportja.
A román kori bazilikákat megidéző belső tér antik hatású, arannyal szegélyezett oszlopos terme meleg, barna árnyalatokban pompázik, falait pedig figurális ábrázolások és gazdag ornamentika díszítik. Az oszlopfőket a pécsi székesegyház inspirálta, a falakat pedig magyar szentek és hazai vonatkozású címerek díszítik, azonban nem hiányozhat a csarnokból a klasszikus életfa motívum sem. A padlózat finom, geometrikus díszítőelemei és a falon megjelenített festmények is szerencsés állapotban fennmaradtak, így a restaurátorok képesek voltak pontosan visszaadni a csarnok régi pompáját.
A rekonstrukciós munkálatok alatt azonban nem csupán a román csarnok nyerte vissza régi pompáját: korszerűsödött az elavult fűtőrendszer, a kiállítótermek egy része új klímaberendezéssel gazdagodott és felújították többek között még a tetőszerkezet egy részét is. A múzeum belső tereit és új kiállításait előreláthatólag október végén tekintheti majd meg a nagyérdemű.
Források:
http://www.szepmuveszeti.hu/hirek/70-ev-utan-visszanyerte-eredeti-szepseget-a-szepmuveszeti-muzeum-roman-csarnoka-1818
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-megujult-roman-csarnok-latogatas-felujitas-alatt-allo-szepmuveszeti-muzeumban
Képek: Polyák Attila, WLB
https://welovebudapest.com/2018/03/12/70-ev-utan-visszanyerte-eredeti-szepseget-a-szepmuveszeti-muzeum-roman-csarnoka/