Szinyei Merse Pál 1845. július 4-én született Szinyeújfalun. Nyolc testvér közül harmadikként jött a világra. Az ifjú Szinyei művészi ambíciói már korán megmutatkoztak, melyek kapcsán apja lelkes támogatását élvezte. Eperjesen kezdte a gimnáziumot, majd a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait, ahol több mint három éves kitartó tanulás után felvételt nyert a „nagy mester”, Karl von Piloty osztályába.
A korai évek alkotásai között nagy számban találunk portrékat, melyeket legtöbbször családtagjairól készített. 1868 őszén kezdte el festeni az Anya és gyermekei című művét, melyben a szereplőket hétköznapi, nem pedig előre meghatározott és szigorúan elrendezett kompozícióban örökítette meg. Az akkor még szokatlan ötlet nagy sikert aratott, többen már az alkotás folyamatában, a műteremben megtekintették a készülő képet.
Ezt a típusú ábrázolást figyelhetjük meg a Majális című képen is, melyen 1873-ban kezdett dolgozni a művész. A képen egy gondtalanul pihenő fiatalokból álló, kiránduló baráti társaságot láthatunk, akik önfeledten élvezik a gyönyörű májusi napot. A ragyogó kék eget és az élénk zöld pázsitot látva szinte halljuk a madárcsicsergést, érezzük arcunkon a napsugarak melegét és orrunkkal a friss virágok illatát. A szereplők gondtalan piknikezése a szabadságot, a fiatalság örömét mutatja meg nekünk, melyhez a művész a baráti köréből választott modelleket.
Szinyei a természetet emlékezetből, műteremben festette, kihagyva az alakok helyét - őket később egyenként helyezte ráel a képen. A hasaló modellt a festő önmagáról mintázta, ezzel jelezvén, hogy számít a negatív kritikákra.
A friss és újszerű képi ábrázolásmódnak Magyarországon semmilyen előzménye nem volt, így amikor bemutatták a nagyközönségnek, negatív kritika fogadta. A festő művészetét övező értetlenséget fokozta, hogy a korszakban szokatlannak ható, intenzív színek és árnyalatkülönbségek mellett a témához képest is túl nagynak tartották a Majálist.
Segíthet megérteni a borús fogadtatást, ha felidézzük, hogy milyen körölmények között született a mű: 6 évvel a kiegyezés után a historizmus irányzata uralta a hazai festészetet. Szinyei honfitársai szinte kizárólag történelmi témájú festményeket készítettek, így meglepő és sokak számára értelmezhetetlen volt a Majális ragyogyó, fénnyel telített színhasználata, a kontúr nélküli foltok, a derű, az életöröm és az optimizmus.
A festménynek több mint 20 évig nem volt komolyabb hatása. Az áttörést az 1896-os millenniumi kiállítás hozta meg. A kép hatalmas sikert aratott, és elképesztően népszerű lett. 1900-ban a párizsi világkiállításon a festő Hóolvadás című képe ezüstérmet kapott, majd egy évvel később, a müncheni kiállításon a Majális aranyérmet nyert.
A millenniumi ünnepségsorozaton a festmény nagy hatással volt a mintegy 20 évvel fiatalabb Ferenczy Károlyra és a nagybányai művészekre. A fiatal nemzedék kereste a kapcsolatot Szinyeivel, példaképnek tekintette őt, mely fontos visszaigazolás volt a művész számára. Ettől kezdve a magyar művészélet egyik központi alakja lett, látásmódja nagyban befolyásolta az őt követő generáció munkásságát.
Ha szeretné Ön is az otthonában tudni az egyik leghíresebb magyar festményt megörökítő páratlan emlékérmet, tekintse meg különleges fejlesztésünket, a Majálist megörökítő, színtiszta ezüsttel bevont rudat, mely a legkiválóbb verdei minőségben, tükörverettel készült.
Források:
https://sites.google.com/site/magyarfestokszinyeimersepal/
http://mek.oszk.hu/01300/01315/html/elemzes.htm
http://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/s/szinyei/muvek/1870-79/majalis.html
http://mult-kor.hu/sehol-egy-trtenelmi-hos-20170201
http://magyarhirlap.hu/cikk/29585/Eros_szinek_es_arnyalatkulonbsegek
Képek:
http://mek.oszk.hu/01300/01315/html/reszlet1.jpg
http://mng.hu/gyujtemeny/majalis-21260
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szinyei_Merse_P%C3%A1l#/media/File:Szinyei_Merse_P%C3%A1l_1905-3.JPG