Ahogy azt a történelemkönyvekből mind megtanultuk, amikor a középkorban Kolumbusz Kristóf partra szállt Dominikában és ezzel újra felfedezte Amerikát, azt hitte, hogy Indiába érkezett meg. Ennek fényében a bennszülöttekkel való első találkozás után érthető, miért is hivatkozott rájuk „indiánokként”, azaz Indiában élőkként. Érdekesség, hogy Kolumbusz tévedését az angol nyelv mind a mai napig őrzi, hiszen az indian szó angolul indiait és indiánt egyaránt jelent.

A bennszülött amerikai törzsek kultúrája és életmódja rendkívül változatos képet mutatott a két földrészen, Észak- és Dél-Amerikában, amikor az első európaiak megérkeztek közéjük.

Magyar Éremkibocsátó Kft. - A sziú indiánok történeteAz észak-amerikai indián törzsek között a sziú nemzetség volt az egyik legnagyobb. Akkoriban a teljes népcsoport három részre oszlott, melyek tagjai eltérő nyelvjárást beszéltek. A törzs neve francia eredetű és egy ellenséges indián törzshöz köthető, jelentése „kis kígyó”. 

A sziú indiánok a 17. század hajnalán találkoztak először európai származású, francia kereskedőkkel és számos misszionáriussal is, akik hittérítés céljából keresték fel a törzset. Ekkoriban még virágzott a szőrmekereskedelem, azonban az 1800-as évek közepére a területen megjelenő telepesek száma fokozatosan emelkedni kezdett, amely jelentős negatív hatással volt a környék vadállományára. A békés együttélés az indián törzsek és a telepesek között nem volt hosszú életű, köszönhetően a lassan kibontakozó konfliktusoknak.

Az indiánoknak kezdetben számos előnyük származott az Európából beáramló telepesekkel folytatott kereskedelemből: új, mindaddig kiaknázatlan piacot képviseltek, hiszen minden segítségre szükségük volt új életük felépítéséhez. A sziú indiánok minden tavasszal összegyűltek, hogy felesleges eszközeiket elcseréljék egymás között, köztük számos fegyvert, edényeket és ruhákat, valamint természetesen a messze földön híres szőrméiket is.
 

Ehhez a sajátos barterrendszerhez nem sokkal később maguk a telepesek és egyes kereskedők is csatlakoztak, és egy időre virágzó piaccá változtatták a kialakulóban lévő gyarmatbirodalmat.


A barterpiac egy olyan sajátos szerkezetű kereskedelmi rendszer volt, ahol jó ideig nem volt szükség hagyományos értelemben vett pénzre, azonban valahogyan mégis mérni kellett az áru értékét. Ekkor ütötte fel a fejét Észak-Amerikában az első, már mai értelemben is fizetőeszköznek tekinthető tárgy: a wampum, ami kagylókból készített, gondosan összefont gyöngyöket jelentett. A kagylóknak vagy csigaházaknak – amelyeket a nyári időszakban gyűjtöttek össze, majd télen formázták meg hosszúkás gyöngy alakúra – elég erősnek kellett lenniük ahhoz, hogy kibírják a fúrással és csiszolással járó módszert. A wampum rendelkezett pénzben kifejezhető értékkel, azonban különböző spirituális célokat is szolgáltak ezek a csigaházakból készült övek, amelyeknek az indián törzsek különleges jelentőséget tulajdonítottak, és képesek voltak akár egy-egy alkut is megpecsételni velük.

 

Az indiánok hamar rájöttek arra, hogy a kontinens új lakói tökéletes piacot jelenthetnek számukra. OIyan termények és használati tárgyak álltak a telepesek rendelkezésére, mint a kávé, a dohány, a legkülönfélébb szövetek, kések és fegyverek. Mindezekért a törzsek első sorban szőrmével fizettek, hiszen ők ismerték legjobban az állatok vándorlását és a vadászvidék sajátosságait. A gyümölcsöző kereskedelem egyre több telepest csábított a térségbe, ahol az ellentétek fokozatosan nőni kezdtek, míg végül a korábbi felhőtlen kapcsolat tarthatatlanná vált.

Magyar Éremkibocsátó Kft. - A sziú indiánok történeteA 19. század során a sziú indiánok több jelentős háborút is vívtak az Egyesült Államok hadseregével. A századra jellemző ipari fellendülés miatt az Európából érkezett telepesek leszármazottai hatalmas vasútvonalak építésével igyekeztek újabb területekre terjeszkedni. A „fehér ember” egyre többet követelt magának az őshonos indián törzsek földjeiből, miközben a hatalmas bölényállományt is megtizedelte, amely az ott élő törzsek fő megélhetési forrását képezte.

Négy jelentősebb összecsapás után, amit a sziú indiánok más szövetséges törzsekkel együtt vívtak a telepesek ellen, az őslakosok végül rezervátumokba kényszerültek. Az utolsó véres csata, amelyre 1890. december 29-én került sor, valódi vérontásként vonult be a történelembe, ugyanis több mint 150 őslakos férfi, asszony és gyermek lelte halálát a mészárlásban.

 

Az indián kultúráknak, ezen belül a sziú nemzetség hagyatékának állít emléket a Magyar Éremkibocsátó Kft. kínálatának újdonsága: a tömör színezüst érme. Az egy uncia súlyú, a legkiválóbb verdei minőségben kibocsátott hivatalos érme megidézi az ősi indián kultúra szellemét, valamint a világ leghíresebb törzsfőnökei közé tartozó Ülő Bika szellemét. Engedje, hogy a történelem szele Önt is magával ragadja, nyerjen betekintést a rezervátumok varázslatos világába!

 

 

 

 

Források:
https://westernvilag.blogspot.hu/2014/12/a-sziu-indianok.html
https://www.trailtribes.org/pierre/fur-trade.htm
https://www.nps.gov/nr/travel/pierre_fortpierre/early_exploration_fur_trade_essay.html
http://www.mohicanpress.com/mo08017.html

Képek:
https://visualhunt.com
https://pixabay.com/hu/

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ annak érdekében, hogy weboldalunk szolgáltatásait optimalizálhassuk látogatóink számára. Jelen weboldal használatával Ön elfogadja, hogy a weboldal megtekintésére használt számítógépen vagy más eszközön a weboldal cookie-kat helyezzen el. További információ...