Kevesen tudják, hogy maga a numizmatika (éremtan) szó is görög eredetű, az ókori nomisma szóból ered, melynek jelentése pénzérme. Hogy e tudomány elnevezését is a görögöknek köszönhetjük, az nem véletlen, hiszen a pénzérméket az ókori görög társadalomban már széles körben használták. Ismerje meg közelebbről az ógörög pénzverést cikkünkből!

Az ókori görög pénzverés története alapvetően négy szakaszra osztható: az archaikus, a klasszikus, a hellenisztikus és a római korszakokra.

Az archaikus korszakot megelőzően Hellászban, mint ekkor a világ bármely más táján, a cserekereskedelem terjedt el, amit csak később váltott fel az árupénz. A kereskedők ebben az időszakban vaspálcákat használtak, amiket a tulajdonosuk akár egy-egy darab húsra is beválthatott, attól függően, hogy hány darabbal rendelkezett. Ezt a fizetési eszközt hívták obelosznak (többes számban obolosz), ami obulusként vált aztán széles körben ismertté.

A pálcák nehézkes kezelése miatt az argoszi Pheidon király i.e. VII. században érméket vezetett be helyettesítőként, de az obolosz elnevezés továbbra is fennmaradt. Az ógörög pénzverés kezdete is ekkorra vezethető vissza.

Kezdetben a fémpénz iránt lassacskán alakult ki a bizalom, az egyszerűbb emberek, főként a földművesek továbbra is a cserekereskedelmet részesítették előnyben, mivel nem igazán értették az érmék működését.

Az első pénzérmék alakja sokszor szabálytalan volt, esetleg tojásdad vagy ovális. Ezeket - mivel nem volt rajtuk értékjelzés - a súlyuk és nagyságuk alapján különböztették meg. A kezdeti technika miatt a pénzérmék nem rendelkeztek művészi értékkel, mivel részletes mintákat nem ábrázoltak. Az érmék veretésére nem tisztán aranyat vagy ezüstöt használtak, hanem inkább ennek a keverékét, az úgynevezett elektrumot. Ezen kívül szívesen alkalmaztak még rézötvözetet és bronzot is.

Ahhoz, hogy az érméket egységesíteni tudják, öntőformákat kezdtek el alkalmazni, vagy hengerekbe öntötték az olvadékot, hogy elérjék a megfelelő átmérőt. A mintákat dombornyomással vagy metszéssel készítették el, és edzett bronz vagy vasszerszámokra vágták rá. Mintákat a kezdeti korszakban csak az egyik oldalra pecsételtek, a hamisítás elkerülése érdekében a későbbiekben azonban szükség volt a rajzolatok bonyolítására. A hamisítók az érme magjához olcsó anyagokat használtak fel, mint például ólmot vagy bronzot, ezt kenték le végül a megfelelő fémmel. A korai érméken sok esetben találhatóak apró lyukak, ezeket az összetétel ellenőrzése miatt vágták beléjük.

A legkorábbi athéni aranypénzt i.e. 407-ben a peloponnésosi háború miatt verették, mert az ezüst tartalékok kifogytak.

Később rájöttek, hogy ha az érme mindkét oldalára tesznek mintákat, azzal megduplázhatják a vizuális üzenetet. Kezdetben ezek egyszerűbb geometriai minták voltak, főleg a négyzetet alkalmazták. Az érmék megmintázásánál népszerű volt a görög mitológia isteneinek, figuráinak ábrázolása, de mindenféle alakot felhasználtak. Az egyes városállamok saját, egyedi mintázattal látták el pénzeiket. A korinthosziak érméin például gyakran szerepelt Pégaszosz, a mitologikus nemzeti hősük, Bellerophón által megszelídített szárnyas mén. Máskor a minta az érme értékét is tükrözte. Athén például olajbogyót használt arra, hogy megkülönböztesse az akkor még nagyon hasonló hemidrachmát és drachmát.

Jelenleg Társaságunk kínálatában is elérhető korlátozott darabszámban az ókori Görög Birodalom kereskedelmi érméje több mint 2300 évvel ezelőttről, az ezüst hemidrachma. Tekintse meg kedvező ajánlatunkat az alábbi képre kattitva:

Magyar Éremkibocsátó Kft. - Ógörög hemidrachma