A Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján található az a képrészlet, ami szinte mindannyiunknak eszébe jut Michelangelo életműve kapcsán. Az "Ádám teremtése" jelenet mára a globális popkultúra részévé vált.

Kevesen tudják, de II. Gyula pápa eredetileg sokkal egyszerűbb feladattal bízta meg a művészt, az ő elképzelése a hatalmas, üres mennyezet ornamentális elemekkel való kidíszítése, és az ablakok feletti térben az apostolok ábrázolása volt. Az akkorra már monumentális munkákhoz szokott Michelangelónak nem tetszett az ötlet, ezért folyamatos egyezkedésben állt a pápával.

„Csinálj, amit akarsz!” – zárta le végül a vitát II. Gyula pápa, s így kezdődhetett el végre Michelangelo elképzelései szerint a mennyezeti freskó készítése, aminek a befejezése végül évekig tartott. Miért ilyen sokáig? Nos, több váratlan tényező is hátráltatta a munkát.

Az eredetileg 1508-ban megkötött megbízás alapján Michelangelo elkezdte a nagyszabású munkát, s a freskó első felét 1510 augusztusára sikerült befejeznie. Ekkor azonban II. Gyula pápa minden munkálatot leállított, az állványzatot is elbontatta, ugyanis hadba vonult, ennek költségei pedig elszívták a pénzt a Sixtus-kápolna felújítási projektjétől. Michelangelót azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy feladja tervét, így többször is a pápa után utazott további támogatást kérelmezni. Mindannyiszor sikerrel is járt, így 1511 februárjában folytathatta a munkát.

A finanszírozás szűkösségét mutatja, hogy az Úr palástjának a hagyomány szerinti kék színét is lecserélték a takarékosság jegyében, főleg II. Gyula szűkmarkúsága miatt. Ugyanis az ultramarin nevű, kék színű festék eléggé drága anyagnak számított, helyette Michelangelo egyedi, világos lila színt választott, és e döntés a művész előrelátását is bizonyítja, ugyanis a későbbi beázások miatt a kék színű ultramarin (ismert tulajdonsága révén) zöldes árnyalatúvá vált volna, míg a lila kevésbé vesztett eredeti színéből.

Magyar Éremkibocsátó Kft. - Michelangelo: Ádám teremtéseA megpróbáltatások azonban még mindig nem értek véget. Miután a Noé-jeleneteket megfestette, Michelangelo észrevette, hogy penész üt át a falakon. Ekkor döntötte el, hogy elküldi a többi festőt, s csupán néhány segédet tartott meg maga mellett, akik a fáradságos, ám kevésbé művészi igényű feladatokat látták el. Többek között az ő feladatuk volt a pauzálás elvégzése is, amikor a kartonra rajzolt körvonalakat apránként átszurkálva vitték át a falra, majd a kicsi lyukakba szénport szórtak. A penészedés problémáját is sikerült végül kiküszöbölni egy, a római klímához jobban illeszkedő, módosított összetételű vakolatot használva.

A kezdeteknél használt technikákat menet közben persze megváltoztatta, miközben jobban szemügyre vette művének addig elkészült részeit, így például a pauzálást elhagyta, és a nedves vakolatba karcolta a körvonalakat, ahol tehette, ott pedig közvetlenül, vékony ecsettel rajzolta meg őket.

Abban mindenesetre egyetérthetünk, hogy az évekig elhúzódó munkálatok minden ecsetvonása megérte a fáradtságot, hiszen a Sixtus-kápolna freskójának elkészültével az emberi kultúra egy hatalmas kinccsel lett gazdagabb.

Amennyiben szívesen tenne szert a világ leghíresebb festményeit bemutató, színpompás technológiával készült emlékérmekre, kattintson ide és ismerje meg a Társaságunk 2016-os évének numizmatikai premierjét képező kollekciónkat!

 

Források:
rubicon.hu
tudasbazis.sulinet.hu
nlcafe.hu

Kép:
upload.wikimedia.org

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ annak érdekében, hogy weboldalunk szolgáltatásait optimalizálhassuk látogatóink számára. Jelen weboldal használatával Ön elfogadja, hogy a weboldal megtekintésére használt számítógépen vagy más eszközön a weboldal cookie-kat helyezzen el. További információ...