A német márka, a francia frank, az olasz líra, a szlovák korona, valamint az osztrák schilling egy dologban mindenképpen osztozkodnak egymással: mind olyan fizetőeszközök, melyek megszűntek létezni 2002. július 1-i hatállyal.
Mára már helyüket egy új fizetőeszköz vette át, ami nemcsak egyes valuták eltűnését jelentette: bevezetésével megkezdődött egy egységes, európai szintű monetáris rendszer kialakítása.
Az eurózóna jelenlegi 19 tagja elhagyta a hagyományos, korábbi fizetőeszközt - de vajon miért döntöttek egy új, eddig nem létező valuta mellett?
Az eurót közel 300 millió uniós állampolgár használja az északi sarkkörtől egészen a görög szigetekig. Emellett törvényes fizetőeszköznek minősül a tengerentúli francia területeken, a Karib-térségben, Montenegró és Koszovó területén, és széles körben elterjedt alternatív fizetőeszköz a világ számos további területén. 5 izgalmas pontban mutatjuk be az euró útját az első tárgyalásoktól kezdve egészen mostanáig, felfedve a kalandos történet minden mozzanatát:
Amikor alábbhagy a kezdeti lendület…
Az Európai Gazdasági Közösség, vagyis az EGK már nem sokkal a II. világháború után, 1957-ben megalakult, amelyhez idővel egyre több európai állam csatlakozott. Maga az Európai Unió azonban csak 1991-ben született meg, mikor a köntinens vezetői közös megegyezés alapján aláírták a maastrichti egyezményt, ezzel létrehozva az Európai Uniót mai formájában. Nem sok kellett hozzá, hogy az euró ötlete, és vele együtt az európai gazdasági és monetáris egység terve megszülessen. A kezdeményezés azonban lassan fejlődött tovább, így egészen 1999-ig kellett várni, hogy végül felkerülhessen a világpiac térképére.
A fizetőeszköz, amely kézzel nem fogható!
1999. január 1-jén 11 uniós tagállamban egyszerre született meg az euró mint egységes fizetőeszköz, azonban ekkor még nem voltak érmék vagy bankjegyek - az új fizetőeszköz pusztán a tőzsdén, virtuálisan kezdte meg élete első napját. Ekkor 1 eurót 1,17 amerikai dollárért értékesítettek, az árfolyam azonban lassan zuhanni kezdett. Az elkövetkező két évben az euró elektronikus formában, csekkek, bankkártyák, számlák ás átutalások formájában létezett. 2002. januárjában jelentek meg az első érmék és bankjegyek 12 uniós országban - Görögország a tizenkettedik tag.
A kezdeti tagok, avagy „a kemény mag”
Az euró megálmodói azzal a céllal hozták létre az új fizetőeszközt, hogy megkönnyítse az országok közötti transzfereket, a szolgáltatások áramlását, és hogy elősegítse a közös gazdaság fellendülését. Jelenleg az euró a dollár után a második leggyakrabban használt valuta a világon. Az eurózóna kezdetben 11 állam közreműködésével indult, majd 2001-ben, 1 évvel a tényleges bankjegy forma megjelenése előtt Görögország csatlakozott tizenkettedikként. A kezdeti tagok között volt Németország, Franciaország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Ausztria is. A 2004-es uniós csatlakozási hullám számos új tag felvételét jelentette az eurózónába is: 2007 után Szlovénia, Ciprus, Málta, Szlovákia, Észtország, Lettország és végül, 19. tagként 2015-ben Litvánia is törvényes fizetőeszközének választotta az eurót.
Egyazon fizetőeszköz, mégis különböző érmék!
A forgalomban lévő bankjegyek az eurózónán belül egységesek, így az 500, 200, 100, 50, 20, 10 és 5 eurósokat minden ország területén ugyanolyan grafikával bocsátják ki. Ezzel szemben az euró egyik legizgalmasabb sajátossága az, hogy az érmék előlapján (írás) a címlet és az Unió tagországai láthatók.
Az érmék hátlapját kitevő fejoldalán, avagy úgynevezett „nemzeti oldalán” viszont az országok szabadon választhatnak saját magukra jellemző motívumokat és jelképeket. Ilyen például Olaszország esetében Da Vinci mesterműve az egy eurós érmén, Németországban a Brandenburgi kapu az 50 centes érmén, de a nemzeteket jelképező motívumok között található még a római Colosseum, a bécsi Szecesszió Háza vagy az oszutrák Stephanskirche. 2007-ben pontosan 144 darab különböző euró érme volt forgalomban.
Hogyan került az eurózónába a Vatikán?
Andorra, Monaco, San Marino és a Vatikán mind olyan eurózónán kívüli törpeállamok, melyeknek különleges egyezmény keretében joguk van eurót forgalomba hozni, és hivatalos fizetőeszközként használni, holozz nem tagjai az Európai Központi Banknak. A Vatikán a mindenkori egyházfő portréját teszi a mindenkori kibocsátott érmékre, így forgalomban van például II. János Pál pápa, XVI. Benedek és a jelenlegi Ferenc pápa képmása is az eurókon.
Források:
http://euro-dollar-currency.com/history_of_euro.htm
http://www.investopedia.com/articles/economics/12/behind-the-euro-history-and-future.asp
http://www.telegraph.co.uk/finance/markets/8170326/Timeline-history-of-the-euro.html
https://www.nbb.be/en/notes-and-coins/brief-history-euro
https://www.theguardian.com/world/2003/jun/09/euro.eu1
https://europa.eu/european-union/about-eu/symbols/europe-day_hu
Képek:
http://historicworldevents.com/wp-content/uploads/2016/01/euro-currency.jpg
http://cyplive.com/assets/images/news/5/istoriya-vvedeniya-v-nalichnoe-obraschenie-banknot-i-monet-evro.jpg