A 19. század második felében kezdett elterjedni annak a gyakorlata, hogy jól felszerelt, páncélozott kocsikból álló vasúti szerelvényekkel juttassák el a harcoló felek a szükséges muníciót a csataterek közelébe. Felmerül a kérdés, hogy miért érte meg a látszólag magas költségű páncélos vonatok építése? Ezekkel az eszközökkel a kor technikai körülményei mellett maximalizálni lehetett a felszerelések, a lőszer és akár vasútpálya-javító eszközök szállításának hatékonyságát is. Széleskörű alkalmazásuk csupán a 20. század második felében indult visszaesésnek.
A páncélvonatok leghíresebbik típusa volt az orosz cári hadsereg hírhedt Zamurec nevű lövegkocsija. Megtervezésekor a harcászati szempontok mellett nagy hangsúlyt kapott a mobilitás is: a csaknem 130 tonna tömegű monstrumot 45 km/h sebességre tudta gyorsítani a kettő - egyenként 60 lóerős - Fiat benzinmotor, így a kocsinak nem volt szüksége külön mozdonyra a helyváltoztatáshoz. A Zamurec-et 12 és 16 mm-es vastagságú páncél borította, ütőképes fegyverzete pedig a két végén elhelyezett, 360 fokban forgatható lövegtornyokból állt. Ezek mindegyike kombinált lőfegyverzettel rendelkezett. Egyrészt a percenként 60 lövésre képes Nordenfelt ágyúk, másrészt a 8-8 darab, minden irányba tüzelő géppuskák gondoskodtak arról, hogy a Zaamurec valóban halálos fegyver legyen.
A legendás páncélvonatot többször, 1917-ben és 1918-ban is átépítették, illetve korszerűsítették. Első gazdájának, a cári hadsereg 1. Amúri Vasúti Brigádjának tagjaként a galíciai fronton nehezítette meg az Osztrák-Magyar Monarchia seregeinek dolgát. Második tulajdonosa a szovjet bolsevik mozgalom lett, amikor is a forradalom idején javításra küldték vissza a vonatot az ogyesszai gyárba 1917 szeptemberében.
A szovjetek kezére került guruló fegyver útja ezután az első világháború zűrzavarába süllyedő, a térség fontos gazdasági és élelmiszer-ellátási posztját betöltő Ukrajnába vezetett, ahol nacionalisták és szélsőséges alakulatok, német csapatok és parasztlázadások közepette járta a csatatereket. Ekkor nevezték át a bolsevizmus hírhedt alakja után Leninre.
Egy újabb karbantartási javítás után délre küldték, hogy az ellenforradalmi erőkkel vegye fel a harcot. Igen ám, de a keményen harcoló cseh ellenálló csapatoknak sikerült elfoglalniuk a monstrumot, és egy nagyobb szerelvény részévé tették, majd azon nyomban át is keresztelték Orlik (Sasfiók) névre. Ez a guruló páncélfegyver összeállítás aztán egészen 1919 tavaszáig rótta a transzszibériai vasútvonalat, amikor is a behatoló japán erők szerezték meg Vlagyivosztoknál. Később a japánok visszaszolgáltatták a fegyvert a hátráló ellenforradalmi csapatoknak, így a Zamurec 1921 őszéig maradt a városban. Vlagyivosztok 1922-es vörös megszállása után azonban az ellenforradalmi csapatok Mandzsúriában találtak biztos menedéket, ahová a vonatot is magukkal vitték.
A Zamurec kalandjai így a későbbiekben a Távol-Keleten folytatódtak. Először a japánokkal harcoló kínai hadseregnek nyújtott jó szolgálatot, utána az egymás ellen forduló kínai hadurak csatározásainak eszközévé vált. 1931-ben ismét a megszálló japán csapatok kezére került, és ezután tűnt el végleg szem elől, valószínűleg a második világháborúban semmisülhetett meg.
A legendás páncélvonat emlékét legutóbb egy első világháborús videojáték örökítette meg, így a legifjabb korosztályok is megismerkedhettek a történetével.
Források:
http://index.hu/tudomany/til/2016/12/09/a_pancelvonatszorny_amely_oda-vissza_vegigharcolta_a_fel_vilagot/
http://galeria.index.hu/tudomany/2016/12/06/a_pancelvonatok_kiralya_zaamurec_a_cari_hadsereg_onjaro_lovegkocsija/3
https://warisboring.com/a-remarkable-armored-train-fought-its-way-across-eurasia-db3e3180b50c#.chowedav6
Képek forrásai:
http://index.hu/tudomany/til/2016/12/09/a_pancelvonatszorny_amely_oda-vissza_vegigharcolta_a_fel_vilagot/