Csontos Attila
2021. szeptember 21-én adták át a Magyar Nemzeti Múzeumban az Év Széchenyi Vállalkozása Díját. Annak emlékére, hogy 230 éve született a legnagyobb magyar, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány és a Magyar Éremkibocsátó Kft. közös együttműködéséből született meg a Gróf Széchenyi István emlékérem, amelyet az ünnepségen be is mutattak a múzeumban. Ennek megtervezésére téged kértek fel. Hogyan képzeljük el az érem megszületésének folyamatát?
A Magyar Éremkibocsátó Kft. mindig egy előre meghatározott témával foglalkozik, ami általában államünnephez, fontos eseményekhez, személyekhez vagy jubileumi évfordulókhoz köthető. A témaválasztás után el kell készítenem egy tervet és annak több változatát. Már a terveknek szigorú jogi paraméterei vannak, mivel erős szimbolikai rendszerrel dolgozom, és sokszor szembesülök azzal, hogy egy-egy motívum jogilag nem felhasználható. Ilyenkor újra kell terveznem egészen addig, amíg abban az átlagosan 4-5 cm-es átmérőjű éremben vizuálisan el nem mesélem azt a történetet, ami a témaválasztás mögött rejlik. Ezek után öntöm ki gipszbe, és a jóváhagyás után kezdődhet az éremverés.
Milyen más témában terveztél még érmeket a Gróf Széchenyi István emlékérem mellett?
Az Örök értékeink kollekció a nemzeti összetartozásunk egyik legfontosabb jelképe. De én terveztem a Magyar századok kollekciót, a Magyar szív emlékérmet, és a 100 éve Trianon, 1000 éve magyarok emlékérem is az én munkám, amelynek reklámja látható volt a magyar televízióban is. A II. Erzsébet angol királynő 95. születésnapja alkalmából készített érem az egyik legfrissebb munkám. 14 ország vezető érmésze közül választottak ki, és kértek fel, hogy tervezzem meg. Nagy megtiszteltetés volt számomra.
Az 5 uncia színezüst Vérszerződés érem, megálmodójának kezében
Szakmádból kifolyólag restaurátor vagy, de akkor hogyan csöppentél bele az éremművészet világába?
A Magyar Képzőművészeti Egyetemen még hallgatóként jelentkeztem egy felhívásra, amelynek témája ’56 volt. Egy ma is igen elismert éremművész akkor azt tanácsolta, inkább hagyjam abba, nem nekem való. Egy év múlva ismét jelentkeztem az egyetem következő felhívására, és a soron következő összes többire. Az első kivételével mindegyiket megnyertem. Ezek után mutattam meg a portfóliómat a Magyar Éremkibocsátó Kft.-nek.
Az érmek tervezése mellett kőszobrász-restaurátorként is dolgozol. Jelenleg az Egri Bazilika vezető restaurátoraként. Felvidéken milyen munkáid láthatók?
Marcelházán a Keresztelő Szent János római katolikus templom szobrait, lépcsőzetét és homlokzatát én restauráltam. Ide készítettem egy új, életnagyságú Szent János szobrot is, műkőből, valamint Naszvadon, a katolikus templom udvarában lévő kereszteket. Komáromban a Szent Anna-kápolna kőelemeinek restaurálásában is részt vettem. Mindemellett én készítettem Naszvad város dombornyomott térképét is, rajta a helyi nevezetességekkel. Az emlékművet Naszvad 750. évfordulójának tiszteletére készítettem, ma is a főtéren található.
Sokan úgy képzelik a restaurálást, mint a filmekben, fehér köpenyben, kis ecsettel a kezedben söpröd le a múlt porát a műemlékekről, miközben ez nehéz fizikai munka.
Ez így van. Kőszobrász-restaurátor művészként általában monumentális templomot, kálváriát állítunk helyre. Negyvenfokos melegben, vagy épp mínusz négyfokos hidegben és esőben is több méter magasan állok, ahová cementes zsákokat húzok fel, vagy 40 kilós követ teszek át egyik helyről a másikra az állványok között, lehetőleg sérülésmentesen. Sokszor lehetetlen, a testnek hosszútávon kicsit sem kényelmes pozíciókban festek, vagy követ tisztítok, fugázok. Ez sosem lesz komfortosabb, és nem lehet home office-ba hazavinni és elvégezni. De ez a szakma része, én ezt vállaltam.
Csontos Attila szobrász munka közben
Mit tudnál azoknak tanácsolni, akik a kőrestaurátor pályát választanák?
Először is, hogy kössék fel a gatyájukat. A szakma belterjes, sok a versenytárs. Hosszú évek kemény munkája és kitartás szükséges ahhoz, hogy valaki a Magyar Restaurátor Kamara tagja legyen. Nekem is közel 7 évembe telt, és addig saját munkát nem is vállalhattam, csak szigorúan mester mellett dolgozhattam. Másodszor, hogy tanulják meg az anatómiát. Sok korombeli restaurátor társamnál veszem észre, hogy nem sajátították el a pontos anatómiai ismereteket, ezért nem tudnak és nem is mernek olyan munkát vállalni, ahol fedetlen testrészeket kell megformálni. Márpedig ennek a szakmának ez elengedhetetlen része, és a legtöbb művészi értéket is ez a munkafázis képviseli.
Megjelent a Magyar7 2021/40.számában.
www.ma7.sk/vallalkozasok/a-kovek-mestere
Az interjút készítette: Balla Rita