A korai gyermekévek
Michelangelo 1475. március 6-án született Capresében. Édesanyja betegeskedése miatt fiatal éveiben egy kőfaragó családban kellett élnie, ahol – mint később nyilatkozott róla – már az anyatejjel szívta magába a kalapács és a véső használatát. 13 évesen tanuló lett Domenico Ghirlandaio műhelyében, ahonnan egyetlen év után mestere ajánlásának köszönhetően elnyerte Lorenzo de Medici pártfogását. Bekerült a fejedelem által alapított szobrászakadémiára, ahol neves mesterek keze alatt tanulta tovább a művészet számos ágát.
Az első sikerek
1496-ban, Rómába érkezése után faragta ki első szobrát, a Bacchust, amelynek sikere és rendkívüli fogadtatása hozzájárult ahhoz, hogy 1498-ban Jean Bilheres de Lagraulas bíboros megbízta a később híressé váló alkotásának, a Pietának az elkészítésével. Noha ekkor még alig volt 23 éves, a Pietát máig Michelangelo egyik legjelentősebb alkotásaként tartjuk számon. A szobor napjainkban is könnyedén megragadja szemlélőjének figyelmét.
Úton a világhírnév felé
A művész Firenzébe való visszatérése után 1500-1504-ig, majdnem 4 teljes éven át dolgozott egy másik, ma már a világ minden táján népszerű szobrán, a Dávidon.
Ezt követően II. Gyula pápa megbízta, hogy készítse el a síremlékét, ami kezdetben negyvenalakos kompozícióként indult, ám a Szent Péter-bazilika építése és a háborúk költségei miatt a pápa folyamatosan csökkenteni kényszerült a számot.
Emiatt Michelangelo megsértődött, és elhagyta a várost, ám kis idő múlva II. Gyula pápa nyomására vissza kellett térnie, hogy megfesse a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját. 1508 és 1512 között az egész mennyezet díszítésén teljesen egyedül dolgozott, szinte vázlatok nélkül. Habár Michelangelo nem festőnek, hanem szobrásznak tartotta magát, a pápa megbízását mégsem tudta visszautasítani, így végül festőként is maradandót alkotott az utókor számára.
Ezután folytatta a pápa síremlékét, melynek központi alakja Mózes lett, akinek szobra az erő és intellektus egységét tükrözi a kompozícióban. Ehhez a végül hatalakos szoborcsoporthoz készült a napjainkban a Louvre-ban őrzött két rabszolga-szobor is.
Életének késői szakasza és időskora
Miután II. Gyula 1513-ban elhunyt, a Medici családból származó X. Leó pápa nem mással, mint a családi kripta kialakításával bízta meg Michelangelot. 1528-ban Firenze fellázadt a Mediciek ellen, ezért Michelangelo Rómába menekült, ahol a szintén a Medici családból származó VII. Kelemen pápa várta.
1534-ben III. Pál pápa felkérte „Az utolsó ítélet” megfestésére, ami a Sixtus-kápolna záró falára került. Az alkotáson a művész megjelenítette az ítélkező Krisztust, az ellenfeleit, valamint saját magát is, lenyúzott bőrrel ábrázolva.
Idős korára már csak írással, festészettel és építészeti tervek készítésével foglalatoskodott: többek közt a Diocletanius termáinak templommá alakításával, a Campidoglio terével és a Szent Péter templom tervezésével töltötte idejét, és bár egyiket se fejezte be, az őt követő építészek és hű utódai megőrizték az elképzeléseit. Ebben az időszakban fejezte be az idősödő művész a Farnese-palotát, melyet egyes művészettörténészek a barokk legelső megnyilvánulásának tartanak. A későbbiekben még sikerült dolgoznia a pápai család lakhelyén és Firenze római templomán is.
Egész életét magányosan élte le, folyamatosan viaskodott önmagával és a világgal. Szűnni nem akaró kétségei voltak tehetségével és művészetének értékével kapcsolatban, művei mégis az olasz kultúra mérföldkövei, tökéletesen tükrözve azt a korszakot, melyben Michelangelo élt és alkotott.
Források:
https://mult-kor.hu/egesz-eletere-elcsufitotta-michelangelo-arcat-egy-fiatalkori-torzsalkodas-20180306?fbrkMR=desktop
https://cultura.hu/kultura/michelangelo-a-reneszansz-mester/
Képek:
https://pixabay.com/hu