Bár az ókori Római Birodalom történetében nem Caracalla volt az egyetlen uralkodó, aki hírhedt volt kegyetlenkedéseiről, de rossz döntései és heves vérmérséklete alapján Caracalla császár mindenképp helyet érdemel a legrosszabb hírű vezetők sorában. Viselkedését, ellentmondást nem tűrő személyiségét a korabeli ábrázolások is hűen tükrözik.

A birodalom fénykorában, i.sz. 188. április 4-én született Lucius Septimius Bassianus néven a mai Lyon területén. Apja 211 és 217 között Róma császára volt, ő tanította meg fiát arra, hogy senki másra nem számíthat hatalma védelmében, csakis a hadseregre. Az elvet, miszerint a haderőre energiát és pénzt fordítani megtérülő befektetésnek számít, az ifjú jól megtanulta. De nemcsak hadi támogatásban számított a katonákra, hanem ő maga is harcedzett férfiúvá lett, és folyton a római hadsereg galloktól átvett köpenyét hordta. Ekkor ragadt rá a ruhadarabra utaló „Caracalla” gúnynév.

Apjuk halála után testvérbátyjával, Getával társuralkodókként irányították volna a birodalmat, de a nagyravágyó ifjú számára ez kevésnek bizonyult. Több hatalmat akart, ezért testvérét és annak egész családját orvul megölette. Amikor pedig szóbeszéd tárgyává vált, hogy ő tette el a szerencsétleneket láb alól, azzal a történettel állt elő, hogy tudomására jutott, Geta szövetkezni kezdett ellene, így tulajdonképpen az egész csak önvédelem volt. Amíg teljesen bebiztosította császári trónját, Caracallának még meg kellett szabadulnia néhány nem kívánatos személytől. Akkorra a római szenátus már teljesen az ő akarata szerint cselekedett, így meghozták a Damnatio memoriae, azaz Törlés az emlékezetből nevű szakrális büntetést is a meggyilkolt fivérre. Ennek keretében Geta összes szobrát, mindenféle ábrázolását megsemmisítették, összes vagyonát és tulajdonát elkobozták, megpróbálták még az emlékét is kitörölni a történelemből.

Magyar Éremkibocsátó Kft. - Caracalla császár portréjaMiután uralkodói státuszát ily módon bebiztosította, azon okoskodott, miként tudna több pénzt fordítani a hadsereg fejlesztésére. Tökéletes megoldás lett végül nagy ötlete, a Constitutio Antoniniana nevű rendelet, melynek értelmében minden Római Birodalomban élő szabad ember automatikusan megkapta a római polgárjogot, ezzel együtt pedig az adókötelezettséget is. Ugyanakkor a birodalmi fizetőeszköz, a római ezüst dénár nemesfémtartalmának csökkentésével azt is elérte, hogy még tovább emelhesse a katonák zsoldját, akiknek így már tényleg minden okuk megvolt arra, hogy kedvenc császáruknak tekintsék. Caracalla amellett, hogy nagyra becsülte a katonákat, ő maga is úgy viselkedett, mintha egy lenne közülük.  Ugyanazt ette, itta, és csak körükben érezte biztonságban magát.

Egy vesztesen végződő hadjárat után tért vissza éppen Germániából, amikor fülébe jutott a hír, miszerint Alexandriában utcai komédiások gúnyolják trónra kerülésének körülményeit, és nyíltan beszélnek a testvérgyilkos császár egyéb gaztetteiről is. Nem is kellett neki több, hadserege élén azonnal bevonult a városba, ahol persze császárnak kijáró nagy csinnadrattával fogadták. Hiábavaló volt már a hízelgés, Caracalla vérszomját először a városvezetők meggyilkoltatásával csillapította, majd parancsot adott a hadseregnek az egész város feldúlására. A mészárlás több napig tartott, s mire véget ért, Alexandria kegyetlenül megbűnhődött a gúnyolódásért: egyes források szerint több mint 20 000 embert gyilkoltak meg.

Érezhette a császár, hogy ha így folytatja, akkor csak negatív emlékek maradnak fent róla az utókornak, így hatalmas építkezésbe kezdett. Létrehozta a kor egyik csodájának számító, több mint 2000 vendég befogadására alkalmas hatalmas fürdőrendszert Rómában.

Persze Caracalla ennek ellenére a későbbiekben sem hazudtolta meg a velejéig romlott természetét. Amikor látszólag békét kötött a Parthus Birodalom urával, abban állapodtak meg, hogy az egyezség megpecsételésére feleségül veszi annak lányát. A ceremóniára megérkezve azonban a parthus hercegnőt és az egész násznépet lemészárolták. Ezután tovább folytatódott a Parthus Birodalom elleni ádáz háború.

217-ben, éppen egy hadjárat során, amikor a császár a katonáival állomásozott, egy pillanatra otthagyta a társaságot.  A rövidke távollétet kihasználva odarohant hozzá az egyik testőrtisztje, nevezetesen Julius Martialis, és egy kardcsapással végzett vele. A merénylő azonban nem tudott elmenekülni, mivel a testőrség nyílzápora ledöntötte őt a lováról. Állítólag bosszút akart állni a császáron azért, amiért megölette a testvérét.

E különösen kegyetlen, ám legendás történelmi korból származik az eredeti történelmi érme, amely most az Ön gyűjteményének is ékességévé válhat. Kattintson és rendelje meg a készlet erejéig!

 

 

 

 

Források:
http://www.roman-empire.net/decline/caracalla.html
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/188_aprilis_4_caracalla_csazar_szuletese/
http://www.romaikor.hu/uralkodok_es_hadvezerek/a_polgarhaboru_es_a_severus_kor_(193_235)/caracalla_(lucius_septimius_bassianus)_(211_%E2%80%93_217)/caracalla_elete/cikk/caracalla_elete_
http://hetedhetorszag.hu/olaszorszag/index.php/fooldal/reszletek/1177

Képek:
Caracalla császár mellszobra: https://i.ytimg.com/vi/P4q72dqiYbU/maxresdefault.jpg